Mivel Kinga tegnap este erősen köhögött, úgy döntöttem, hogy ma kihagyjuk a városnézést, és helyette itthon pihenünk. Meg is lett a hatása, estére Kinga többé-kevésbé meggyógyult, úgyhogy holnap be tudjuk pótolni mindazt, amire ma nem volt lehetőségünk.
Azért nem voltunk egész nap otthon, elmentünk vásárolni, valamint egy közeli menzára ebédelni meg vacsorázni (a vásárlás során ugyanis kiderült, hogy ha olcsón, de változatosan szeretnénk étkezni, akkor a menza a legjobb megoldás). Nagy örömömre végre ehettem halat!!! Így nézett ki:
Az élet apró örömei. Délelőtt találkoztunk egy 70 körüli görög úrral, aki ezen a fagyos (tehát 15 fok körüli) téli napon egy vajszínű szövet öltönyben sétált Thesszaloniki főútján, és aki némi görög nyelven folytatott beszélgetés után (ez részükről annyit jelentett, hogy köszöntünk, és amikor nagyon belelendült, elmondtuk neki, hogy nem tudunk görögül, mire ő angolra váltott) nem habozott megdicsérni Kingát szépségéért, és felhívni figyelmemet arra, hogy nagyon vigyázzak az efféle kincsre:) úgy látszik a görögök többsége nagyon közvetlen, ez meglepő, de persze kellemes tapasztalat volt számunkra:)
Végezetül annyit szeretnék még papírra vetni, hogy sikerült találnunk egy római katolikus templomot, és holnap este 7kor lesz a angol nyelvű mise.
