Erasmus félév az ouzó és a tzatziki országában

Nem tudunk újabb képekkel szolgálni, de elég sok minden történt az elmúlt két napban amiről úgy érzem be kell számolni. Kedd este ismét megjelent a főbérlő 8-10 fős társasággal meccset nézni, előzetes megkérdezés nélkül. Szóval rendesen kiakadtunk, hogy ez így nem állapot, hogy pizsamában várom otthon, hogy Tomi hazaérjen és helyette hívatlan vendégek jönnek. Tegnap reggel azzal kezdtük, hogy bementünk az irodába reklamálni. Már komolyan azon gondolkoztunk, hogy elköltözünk, minden héten ezt eljátszani, ez sok, főleg amennyit fizetünk a szobáért. De végig se hagyta mondani, azt mondta, hogy hétvégén beköltözik egy új lakótárs az üres szobába, úgyhogy ő többet nem fogja használni. Azt hogy ki és honnan jön, azt nem tudni, reméljük szerencsénk lesz vele, mint a francia lánnyal. De ez még semmi, utána odamentünk az autójához, és kivett egy mikrót a csomagtartóból, amiről ennyi idő után már teljesen lemondtunk. Szóval lefizetett minket, maradunk.
Ma és holnap megint sztrájkolnak a diákok. Ez úgy néz ki, hogy kb. 20 fős csürhe nem engedi be a tanárokat dolgozni, órát tartani a kémia épületbe két napig. Megkérdeztük, miért sztrájkolnak, hát kiderült: azért mert új törvényt akarnak bevezetni, pl, hogy ha kétszer megbuksz egy vizsgán harmadszor már kelljen fizetni, vagy hogy ne lehessen a végtelenségig az egyetemen tanulni, hanem mondjuk 8 év után már kirúghassanak. És ezért nem hagyják dolgozni a professzorokat, és tanulni a többi diákot. Mi mégis bejutottunk az épületbe, a tanárunk Gallios által, aki vmi titkos utat ismer a pincén keresztül, ahol nem volt világítás, és bujkálni kellett, nehogy észrevegyenek. Ez az egész nevetséges, nem hinném el, ha nem velünk történne. És mi még ezért nem mentünk síelni...
 

Megérkezett a francia lakótársunk. Hát ennek a csajnak tényleg hiányzik egy kereke. Kb. mintha 12 éves lenne. De jóindulatú, csak elég fura. De neki köszönhetjük, hogy mostmár reggelizni is egy egyetemi menzára járunk, amiről nem is tudtunk. Friss kenyér, vaj, lekvár és kávé van, nagy örömünkre.

Tegnap volt az első laborunk, a képen a többi Erasmusos vegyésszel fényképezkedtünk. Két oldatot kellett megcsinálnunk, és a kurzust teljesíthetjük a tokaji borról készített prezentáncióval és 5! oldalas beadandóval. Se beugró, se jegyzőkönyv, lazaság van.

Ma büszkén viseltük a kokárdáinkat, és sokak érdeklődésére elmagyaráztuk miért is tesszük ezt. Meglepődtek, hogy nálunk tényleg szokás hordani egy ilyen kötelező dolgot. A hétvégén Edessába készülünk, ahol állítólag gyönyörű vízesések vannak. A többiek pedig holnap síelni mennek. Mi nem jelentkeztünk, egyrészt az időjárás miatt, másrészt pedig amiatt, hogy nincs semmi síelős ruhánk. Ja mellékesen suli is van csütörtökön:) 

Már több mint egy hónapot töltöttünk itt, csak úgy repülnek a hetek. Ahogy jött hétfőn a hó, olyan hirtelen tegnap a tavasz is megérkezett. Tényleg 20 °C, napsütés, egyik napról a másikra. Én meggyógyultam, most a változatosság kedvéért Tomi beteg, de semmi komoly.

Csütörtökön voltunk bulizni egy Erasmusos partin, hát jellemző, hogy hajnali egykor még korán voltunk, mi indítottuk be a táncot. Pénteken a tanárunk elvitt minket egy angol nyelvű "konferenciára", egy másik egyetemre. Érdekes volt, de egyáltalán nem a mi témánk. A hétvégén itthon voltunk, főztünk, sütöttem, most először volt mit tanulnunk. Tomi egy vizsgájára készül én pedig egy beadandót írtam meg. Elszoktunk a munkától, ideje volt csinálni valami hasznosat.

Ma, amíg Tomi itthon gyógyult, én voltam egy városismereti vetélkedőn, ahol a csapatunk második helyezést ért el, ezért csak kis üveg ouzót kaptunk:) Útközben készítettem néhány fotót a napsütésben, teknőcök napoznak, virágoznak a fák, és a Nagy Sándor szobrot pedig még nem láttátok. A legalsó képen két német barátnőmmel ülünk a Fehér Torony lábánál.

Végül meg kell jegyeznem, tényleg gond lehet a görög postával, mert nem csak a süti nem érkezett meg amit küldtünk...

A hétvégén ismét elmentünk a Fehér Toronyba, azúttal nem csak 10 percre ugrottunk be, hanem végig is néztük a kiállítást. Nekem nagyon tetszett, amolyan összefoglaló kiállítás volt Thesszaloniki múltjáról a kezdetektől napjainkig. Ezen kívül megnéztük az Aghia Sofiát (ahol épp esküvőre készülődtek, de ez minket nem zavart és mi sem zavartuk őket), és hétfőn elmentünk Vasilikába megnézni a télbúcsúztató karnevált. No ide már Kinga sajnos nem jött, mert előző nap este rosszul lett, de a lelkemre kötötte, hogy én menjek el nélküle. No hát jobb is, hogy nem jött..Íme egy kép, amely tükrözi a karneváli hangulatot:

Hát igen, alapvetően 3-féle időjárás váltogatta egymást. Esős szeles, havasesős szeles, havas szeles. Néha a szél irányt váltott. Mondanom sem kell a karnevál nem akkor kezdődött, amikor az internet szerint kezdődnie kellett volna, hanem hat órával később, Halara, értjük mi ezt:D Elkártyázgattunk egy darabig, de a végén már nagyon untuk a várakozást. A 6 óra elteltével volt egy erősen felejthető fél órás felvonulás (közben esett), majd vártunk a buszra három órát (mert a sofőr úgy gondolta, hogy most nem tartja a menetrendet...). Azért én elhiszem, hogy általában jó ez a karnevál, és érdemes kijönni, de idén mi sajnos nagyon pórul jártunk az idő miatt.


Keddre Kinga nagyjából meggyógyult. Még mindig gyenge volt, de legalább már tudott aludni és nem volt láza. Helyette viszont meggyűlt a bajunk a főbérlőnkkel. Csak, hogy mindig történjen valami, tegnap este háromnegyed tízkor beállított egy haverjával bement a szomszéd szobába, és elkezdte csavargatni az ottani tévét. Értettem én a dolgot, otthon elromlott, elviszi ezt, hogy tudjanak tévézni. Á dehogy:D tegnap meccs volt, úgyhogy néhány barátja még átjött, itt nézték a meccset, mert itt kényelmesebb. Úgy döntöttem ma reggel bemegyek hozzá az irodába, és mesélek neki egy kicsit a magyar illemről. Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én ha beállítok valahová este tízkor mozizni (amit persze bunkó dolognak tartok és sosem tennék), akkor előtte biztosan telefonálok, hogy ugye nem probléma. Értem én, hogy ő a főbérlő, de mi pedig a fizetős vendégek vagyunk.


Tudom, hogy ez most egy negatív poszt, de már lassan három hete nem láttunk napot (oké, ma láttunk, de két fok volt, és fújt a szél), és kicsit elvesztettük a lendületünket..azért ne féltsetek minket, hamarosan visszatér. Nemsokára kisüt a nap és ismét a régiek leszünk!:)

Most azért nem írtunk, mert az elmúlt néhány napban annyi minden történt velünk. De cserébe készültek jó képek, és van miről beszámolnunk. Kezdjük ott, hogy a németekkel nagyon összebarátkoztunk, nagyon hasonlóan állnak az Erasmus félévhez mint mi. Minden este velük volt programunk, borozgatás, beszélgetés, tegnap pedig elmentünk egy tavernába, ahol élőben, görög zenészek játszottak és énekeltek. De ne szaladjunk ennyire előre. Csütörtök óta szünet van, és a tanárunk Gallios felajánlotta, hogy töltsük vele a péntek délutánt. Másképpen fogalmazott, hogy ne merjünk más programot szervezni. Ebből az lett, hogy autóval körbevitt minket, olyan helyekre ahova gyalog nem jutnánk el. Egy közeli erdőben egy kolostorhoz, fel egy hegyre, ahol egy kis hó volt. Azt mondta nem emlékszik, mikor látott utoljára havat, és kiszállt, hogy megérintse. Hógolyózás lett a vége. A végén pedig akárhogy tiltakoztunk, egy étteremben lyukadtunk ki, ami a tengerre nézett, és nem győztük megköszönni. Remélem viszonozni tudjuk egyszer a vendégszeretetét. No ott volt minden, ő rendelt helyettünk: az ételek, amikről görög órán tanultunk, csak épp polip nem volt:) De ettünk souvlakit, sült fetát (nyami), mindenféle sült zöldségeket, cukkinit, padlizsánt, ja és persze ouzót ittunk. Hát mondhatom nagyon finom volt. És a végén egy csomó édességet hoztak, hogy a ház ajándéka. Persze fél 8 körül még nagyon korán voltunk, a görögök 9-10 előtt nem járnak étterembe, üres is volt a hely. Utána hazavitt minket, elköszöntünk, és mentünk a másik helyre, ahol a zenészek voltak, egy 10 fős társasággal. Ma megyünk délután várost nézni velük, holnap Xanthiba mentünk volna, de esőt mondanak, ezért valószínűleg Vasilikába megyünk hétfőn, ott is hagyományos farsangi karnevál záró programokkal készülnek. És most jöjjenek a képek:

 

 

Azt hittük, hogy reklamálni fogtok az elmaradt posztokért, de úgy látszik senkinek nem hiányoztak:( Továbbra is tart a rossz idő, úgyhogy még mindig nem tudunk gyönyörű tájképekkel szolgálni, érjétek be egy újabb naplementével. Talán majd a jövő héten! A hétvégén két múzeumot néztünk meg, a bizánci múzeumot és a régészeti múzeumot. Mindkettő nagyon érdekes volt, de sajnos a válság miatt nem volt elég teremőrük ahhoz, hogy az összes terem nyitva legyen, úgyhogy majd április környékén újra megpróbáljuk, hátha addigra már beindul annyira a turista szezon, hogy érdemes legyen a többi termet is kinyitni. A bizánci korból felmaradt mozaikok gyönyörűek voltak, én csak álltam és tátogtam...

Vasárnap megérkezett két honfitársunk, úgyhogy az estét velük töltöttük. Igaz, nem vagyunk még kinn csak 2-3 hete, de azért jó volt végre magyar szót hallani és magyar bort inni:)

Tegnap volt az első szervezett Erasmusos találkozó. Eredetileg vagy százan lettünk volna, gyakorlatilag kb. huszan voltunk, és elég felejtős volt, viszont megismerkedtünk három némettel (egy fiú és két lány), és nagyon jól elvoltunk egészen éjfélig, valahogy afelé keveredtünk haza. Nagyot nevettünk, amikor elmentünk együtt a görög kurzusra jelentkezni, és az egyik német lány panaszkodott, hogy 10 perccel előbb el kell mennie egy másik órára, és hogy így most mi lesz, erre a főbérlőnk közölte vele hogy "you are too german". Azóta megy a poénkodás, ha megvárjuk a zöld lámpát, hogy "we are good germans" meg ilyenek. Jól érezzük velük magukat, holnap is találkozunk, és elmegyünk valahova táncolni együtt.

A kulcs ügy, még múlt csütörtök óta húzódott. Hétfőn megelégeltük és Kinga felhívta a főbérlőt, hogy megint nem tudunk bemenni, és lám, még aznap lett kulcs. Már volt ma egy laborunk, de a saját profunkkal, hát, egyszerűbb mint otthon. A jegyzőkönyvek is nagyon meg az egész: nincs beugró, semmi, csak beszélgetünk. Görögre minden kedden és csütörtökön járunk, 2x2 óra, Kinga a haladó csoportba, én a kezdőbe. Kezdenek betelni a napjaink, nem fogunk unatkozni!

Ez annyit tesz, hogy a "sült hús illat csütörtök", a karnevál éjszakája, ami 13 nappal hamvazószerda előtt van. Egész Görögország ünnepli, hatalmas utcabál, az utcák tele jelmezesekkel és souvlakit árulnak mindenhol (rablóhús). Ezt természetesen mi se hagyhattuk ki tegnap. Sétáltunk egy nagyot a tengerparton, végig a nagyobb tereken, csodáltuk a jelmezeseket és utána csatlakoztunk az egyetemi bulihoz. Hihetetlen, hogy egy egész ország maskarában ünnepel. Persze azért mindenhol rendőrök voltak, szükség esetére. De nehéz volt őket megkülönböztetni a rendőrnek öltözött fiataloktól, mondjuk a plüss bilincs sokat segített:) A buli is jó volt, ABBA meg mindenféle populáris zenék, táncoltunk, kár hogy nekünk nem volt jelmezünk.

A kép nem saját, de tényleg így kell elképzelni:

Olyan 2 óra körül hazaértünk, és jött a meglepetés. A lépcsőház ajtaja zárva volt. Mindig nyitva szokott lenni, és nincs is hozzá kulcsunk. Hívtuk a főbérlőt, mondta, hogy neki van kulcsa, csak nem tudja hol, várjunk egy kicsit amíg jön valaki. Hát persze hogy nem jött, és egy 20 perc után már nagyon kellett pisilnünk, így rászántuk magunkat, hogy becsöngetünk valahova. Elővettem legszebb görög tudásomat, és nagyon gyatrán sűrű elnézéskérések közepette elmagyaráztam, hogy ki vagyok, itt lakom, de nincs kulcsom. Egy idős néni jött le, az éjszaka közepén, és egyáltalán nem volt mérges, sőt örült, hogy segíthetett. Mi úgy szégyelltük magunkat. De ő csak görögül beszélt, és most először élesben, szótár nélkül nagyon kellett koncentrálnom, és Andi, a görög órák most már biztosan tudom, hogy nagyon szükségesek és hasznosak voltak. A néni megmondta, hogy nem beszélek jól görögül, de megérti amit mondok, és nagyon mosolygott. Otthon a kaputelefonban üvöltöttek volna le minket, és nem jöttek volna le, mert biztos csak szórakozunk...

Most sütöttem egy nagy adag almás pitét, és holnap délelőtt átkopogok, mert mint kiderült a saját szomszédunkat csöngettük fel, és viszek neki egy tálcával, és felajánlom, hogy bármiben szívesen segítünk, csak csöngessen át. 

Nem kell aggódni, ez az egész sztrájk dolog, nem láttunk semmit belőle, csak annyit, hogy nem volt se kaja se tanítás. Helyette tegnap délelőtt a Toulouse Lautrec kiállításra mentünk. Mert az állami múzeumok nagy része is zárva volt. De persze ennyi nem elég, ma azért maradt el a laborunk, mert tegnap sztájk volt!!! Röhej, egyszerűen nem jöttek be a diákok:S

Jövő hét csütörtökön kezdődik valami farsangi szünet és utána keddig tart. Ja és persze húsvétkor egy teljes hét szünet lesz, plusz még a nemzeti ünnepeik. Hogy oktatni mikor fognak, az egyelőre rejtély. Ma volt egy órás Origin és Excel oktatás, amit a mi profunk tartott, és utána másfél óra közös tanszéki pizzázás és ivászat, ezek délután 3kor már vodkáztak, nagyon durva. Műanyagos tanszéki bulikra már egy szavam sincs:)

Holnap kíváncsi leszek, lesz-e már valami óránk megtartva, mert ma valami farsangi buli van az egész városban, lehet holnap nem jönnek be megint:D Jövő hétvégén 5 napos szünet lesz, ezért gondolkozunk, hogy elmenjünk Isztambulba. Meglátjuk még.

Azt kell mondanom hogy nagyon hiányoztok, remélem jól mennek a zh-k és a laborok, komolyan mondom, még a suli is hiányzik. Csinálni akarok már valami hasznosat!!!

Ezt mondta nekünk tegnap az egyik professzor, a laboratórium vezetője. Eléggé elkenődtünk, amikor nekünk rontott, hogy minek jöttünk ide kurzusokat hallgatni, amikor nem tudunk görögül, ezzel csak gondot okozunk magunknak is meg nekik is, nekik nincsenek angol kurzusaik, nem érti egyáltalán minek jelentkeztünk. Azt mondta komoly problémáink lesznek a vizsgákkal. És mondja ezt egy olyan egyetem professzora, amelyik meghirdette Erasmusos diákok számára angol nyelvű képzését. Gallios, a professzorunk azt mondta vannak ilyen emberek is, nem kell őket komolyan venni. Azért remélem nincsen belőlök túl sok.

Nagy megkönnyebbülés volt a tegnapi után, amikor kiderült, hogy a tárgyaink többségét fel tudjuk venni, ráadásul nincs órarendi ütközés sem, és az is megoldható, hogy angol nyelven vizsgázzunk. Ma nagyon kedves és segítőkész volt mindenki, és ez nekünk nagyon jól esett azután a tapló után. Délután Kinga elment aerobikozni én pedig kondizni, este pedig argentin tangóztunk. A tangó elég döcögősen megy, de nem baj, majd belerázódunk. Tegnap néptáncot tanultunk, az legalább Kingának megy:) Arra kértek minket, hogy a félév végén tanítsunk nekik magyar néptáncokat. Remélem nem gondolták komolyan, mert ha igen, akkor mi nagyon nagy bajban leszünk:D Bandi képzeld a konditeremben van ergométer! Minden edzés előtt azon fogok bemelegíteni, és amikor hazamegyünk el tudunk menni jókat evezni:) Egyébként nagyon jól felszerelt konditerem, én teljesen el voltam ájulva amikor megláttam.

Vacsinál láttuk a plakátokat a menzán, holnap tüntetés lesz. Gallios azt mondta nem ritka, hogy a fiatalok tűntetnek, de nincs mitől félni, főleg ha ott sem vagyunk. Ilyenkor a diákok általában összegyűlnek a kémia épület előtti téren (de mi addigra onnan már nagyon messze leszünk), és elindulnak valamerre. Semmi extra. Hát majd meglátjuk. Illetve remélem nem látjuk meg:)

A tegnapi "barbecue parti" egészen máshogy alakult. Nyolckor felhívtak, hogy majd csak fél 11kor menjünk, kaja nem volt, gyrost rendeltünk végül. És itt ezen nem kell fennadakni. 2-3 óra csúszás, ez itt normális. Van mit tanulnom. Nincs rohanás, halara van. Az este folytatásaként hajnali 2 körül egy népszerű szórakozóhelyen lyukadtunk ki, ami tömve volt fiatalokkal, elvégre szombat este volt. Kipróbáltuk végül a híres görög gyantabort is (retsinát). Az Erasmusos diákok sokfélék, nagyrészt lengyelek, spanyolok és olaszok. Még sok közös programunk lesz velük. Ma kiderült, hogy jövő héten jönnek még magyarok az egyetemre, velük is fogunk találkozni.

Ma későn keltünk, és ébredés után elmentünk a közeli múzeumba, ami az olimpiák történetét mutatta be. Érdekes volt, de elég kihalt. Látszik, hogy nincs turista szezon. Ebédre főztem borsófőzeléket tükörtojással, és jól fogynak a szombathelyi zacskós levesek is:)

Időben odaértünk misére, amit egy lengyel pap tartott, eléggé küzdött az angollal. A templomban továbbra is nagyrészt feketék voltak, de már kezdünk hozzászokni. Jó lecke ez elfogadásról, testvériségről. Az énekek nagy része is kicsit gospel beütésű volt, azért hiányoznak a magyar dalok. Van egy dosszié, amiben benne van angolul a mise az énekekkel együtt, igyekeztünk bekapcsolódni.

A tiltott gyümölcs:) Az utcák tele vannak narancsfákkal.

Tegnap délután Kinga elment aerobikozni én pedig megnéztem milyen az egyetemi könyvtár. Beültem a helyi nagyolvasóba, ami ugyan nem olyan szép, mint a mienk, de azért a hangulata megvolt. Hazafelé elkaptam az első esőt, és persze nem volt nálam esernyő, úgyhogy bőrig áztam:)

Kinga végre meggyógyult, úgyhogy kihasználtuk az alkalmat és elmentünk tavernázni. Eredetileg Erasmusos diákokkal mentünk volna, de ők már hamarabb odaértek, és amikor fél óra szakadó esőben gyaloglás után (esernyőnk ugyan már volt, de a cipőnk így is beázott...) odaértünk a helyre, akkor láttuk, hogy ez nem a mi pénztárcánknak van kitalálva (vendéglő a tenger partján, a parkolóban átveszik a vendégek kocsiját, és beparkolják, stb), és inkább visszafordultunk és hazafelé beültünk egy hangulatos tavernába kettesben. Nagyon jó volt végre borozgatni, nem is értünk haza csak éjfél körül (bár ehhez az is hozzájárult, hogy hazafelé eltévedtünk:)).

Ma reggel délben ébredtünk, és elmentünk a várba. Érdekes ez a vár a turistatérképen nincs bejelölve, és az útikönyvek is legfeljebb csak megemlítik. Pedig a vár az UNESCO világörökség része. Mindenesetre mi felgyalogoltunk, mert nagyon kívácsniak voltunk, mégis hogy néz ki. Igazából nem is vár ez, hanem egy hosszú városfal, helyenként tornyokkal. A tornyokba nem tudtunk bemenni, de a kilátás így is nagyon szép volt. Útközben láttunk egy nagyon szép ortodox templomot, ezt muszáj volt lefényképezni.

Ez a kép pedig a mozinál készült, mi jót nevettünk a neveken:)

Ma este viszont egy barbecue partira vagyunk hivatalosak, ahol végre találkozunk az összes Erasmusos diákkal. Kellemes hétvégét kívánunk nektek is!

Sokat gondolkoztunk, mit csináljunk azzal a temérdek gyümölccsel, amit a menzán kapunk. A narancsokból eszméletlenül finom frissen facsart narancslevet készítünk, az almából meg sütit sütök: most készül az almás fahéjas finomság, legközelebb lesz almás pite, almás rétes és még ami almás receptet ajánlotok:) Aki kijön meglátogatni az kap belőle!

A tegnapi jóga elég unalmas volt, alig bírtam visszatartani néha a nevetést, mert Tomi volt az egyedüli fiú az egész teremben, abban maradtunk, hogy legközelebb már egyedül megyek. Ma aerobikon viszont rendesen megizzasztottak, fél óra ugrabugra, aztán súlyzózás, végül hasizom-hátizom, mindezt heti háromszor, rám se fogtok ismerni nyáron! Tomi úszni volt, kiderült hogy a nagy medence szabadtéri, szóval ez nekem felejtős amíg nem lesz legalább 20 °C.

Egyébiránt a prof még mindig beteg, talán már holnap be tudunk menni beszélni vele, de kétlem, hogy lenne órarendünk jövő hétre...

Ajánlom figyelmetekbe a feliratot a bal oldalon:

És itt a bizonyíték a sütiről:

Korábban már említettük, hogy minden nap ingyen ebédelünk és vacsorázunk az egyetemi menzán. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy ez két Erasmusos diáknak mekkora nagy segítség, de muszáj megjegyeznem, hogy ma volt a tizedik alkalom, hogy ugyanazt a reszelt káposztát kaptuk "salátának" a főfogás mellé. Kinga már nagyon unja, de hamarosan át fog lendülni a holtponton, és ő is csak mosolyogni fog, amikor minden étkezésnél viszont látja a teli tál káposztáját. Olyasmi érzés, mint amilyen a sörös korsó, amiből sosem fogy ki a sör..csak ez ugye káposzta..Bálint kedvéért írom, hogy a mai káposztán egy szép szelet feta sajt is csücsült:)

Gondolom a fiúk közül sokan kíváncsiak már, vajon tényleg bajuszosak-e a görög nők. Erre azt tudom mondani, hogy a görög nők szépsége a magyarokéhoz hasonlóan normális eloszlással közelíthető, és a gauss görbe mindkét végére láttam már példát, de összességében azt mondhatom, hogy a görög nők igenis szépek. Az egyetemi polgárok kb. 80%-a lány (legalábbis a campuson végigsétálva ez volt a benyomásom), úgyhogy azt hiszem kellően nagyszámú mintát vizsgáltam ahhoz, hogy a következtetésem helytálló legyen.

A nap híre: Ma délután elmentünk az egyetem tesi tansztékére. Náluk egészen más a rendszer, mint nálunk. Van egy listájuk, ami tartalmazza, hogy melyik sportot melyik napon mettől meddig lehet űzni. Ha az illetőnek van kedve, csatlakozik. Természetesen minden ingyenes. Például úszni minden nap 11-től 13:30-ig lehet, kondizni meg szinte egész nap, de mi például ma argentin tangóra mentünk, ami 18-tól 19:30-ig tartott. Az oktató persze többnyire görögül magyarázott, de azért igyekeztünk ügyesek lenni, és nagyon jól éreztük magunkat. A tangón megismertük első görög barátunkat Dinát, Athénból:)

Mára ennyi.

Huh nem is tudom hol kezdjem, és hogy tömörítsem, hogy még olvasható legyen. Még mindig nem gyógyultam meg, és sikerült már a profot is megfertőznöm pénteken, hétvégére belázasodott. De nagyon kedves továbbra is, kaptunk tőle kölcsön egy telefont, vettünk hozzá egy SIM kártyát, +306985792752 a görög számunk. Amúgy meglepetésünkre a suli ma kezdődött, de még se órarendünk se semmi, mikor ezt mondtuk csak leintettek, hogy nyugi, ez Görögország. Jövő hét előtt nem lesz még semmi. Tegnap sétáltunk kicsit, nevezetességeket néztünk, fehér torony, templomok, tengerpart, pálmafák:)

Viszont mára beborult kicsit (értsd, 12 °C és kicsit felhős) és egyidőben nekem is beborultak a gondolataim. Hiányoztok! Túl az első élményeken, taknyosan, úgy érzem nagyon hosszú lesz. Idegenek az utcák, idegenek az emberek, az utcákon kóbor kutyák, graffitik stb. Azt hiszem fogom értékelni kis hazámat, nem tudnék külföldön élni.

Ennyit a depiről, tegnap volt itt egy kisebb összejövetel, ahol ettünk tzatzikit de sajnos a megfázásom miatt nem érzek ízeket, jut eszembe Tomi reggel meglepett egy szál rózsával, (szigorúan nem Valentin, csak úgy), annak se éreztem az illatát:( Ma elköltöztek a lengyelek, a francia csaj felszívódott, szóval ketten vagyunk. A lakás ocsmány módon koszos, nagytakarításra van szükség, de a felmosó koszosabb mint a padló. Olyan tisztaság lesz itt hamarosan, mint még soha!

Napozok a parton:

A toronyból a kilátás:

Ki akarták vinni a kanapét a konyhába de harcoltunk a vendégeink jogaiért:)

Mivel Kinga tegnap este erősen köhögött, úgy döntöttem, hogy ma kihagyjuk a városnézést, és helyette itthon pihenünk. Meg is lett a hatása, estére Kinga többé-kevésbé meggyógyult, úgyhogy holnap be tudjuk pótolni mindazt, amire ma nem volt lehetőségünk.

Azért nem voltunk egész nap otthon, elmentünk vásárolni, valamint egy közeli menzára ebédelni meg vacsorázni (a vásárlás során ugyanis kiderült, hogy ha olcsón, de változatosan szeretnénk étkezni, akkor a menza a legjobb megoldás). Nagy örömömre végre ehettem halat!!! Így nézett ki:

Az élet apró örömei. Délelőtt találkoztunk egy 70 körüli görög úrral, aki ezen a fagyos (tehát 15 fok körüli) téli napon egy vajszínű szövet öltönyben sétált Thesszaloniki főútján, és aki némi görög nyelven folytatott beszélgetés után (ez részükről annyit jelentett, hogy köszöntünk, és amikor nagyon belelendült, elmondtuk neki, hogy nem tudunk görögül, mire ő angolra váltott) nem habozott megdicsérni Kingát szépségéért, és felhívni figyelmemet arra, hogy nagyon vigyázzak az efféle kincsre:) úgy látszik a görögök többsége nagyon közvetlen, ez meglepő, de persze kellemes tapasztalat volt számunkra:)

Végezetül annyit szeretnék még papírra vetni, hogy sikerült találnunk egy római katolikus templomot, és holnap este 7kor lesz a angol nyelvű mise.

Nem vagyok egy újságíró, ne úgy nézzétek:) Ma is rengeteg új élményben volt részünk. Minden hivatalos iroda naponta max 1-2 órát van nyitva, persze ezek egyidőben, ezért egy csomó dolgot hétfőn kell még elintéznünk. Azt képzeljétek el viszont, hogy a professzor aki a kémia tanszék vezetője ma behívott minket az irodájába, tea/kávé, utána meghívott ebédre hiába tiltakoztunk és utána még 2 órát beszélgettünk vele. Összesen több, mint 5 órát töltöttünk nála kávézgatással, beszélgetéssel. De a suli alig került ám szóba, "azt majd hétfőn". Teljesen más a mentalitás. Mindenben segít, imádja hogy néha beszúrok 1-1 mondatot görögül, még a tenyerünkből is jósolt... Azt alig bírtam nevetés nélkül. Fura egy ember. De lehet a kutatócsoportjához csatlakozni, szóval nem is fogok munkát keresni, inkább oda megyünk mindketten (amúgy a László Krisztinával dolgozott együtt, többször járt Pesten). 

Itt lakunk:

http://maps.google.hu/maps?hl=hu&q=doiranis+47+thessaloniki&um=1&ie=UTF-8&hq=&hnear=Doiranis+47,+Thessaloniki+54638,+G%C3%B6r%C3%B6gorsz%C3%A1g&gl=hu&ei=a5tVTYCPPMfssgab5bTPDA&sa=X&oi=geocode_result&ct=image&resnum=1&ved=0CBgQ8gEwAA

Most pedig közkívánatra beszéljenek a képek helyettünk:

Ez a kilátás az erkélyünkről.

 

Kedves Mindenki!

Megérkeztünk Thesszalonikibe!!! Egyenlőre minden nagyon király, túl vagyunk az első buszos, és taxis élményünkön (Kinga csodásan csicsereg görögül:)), átvettük a szállásunkat, bejártuk a környéket, vacsiztunk, bevásároltunk, és végül találkoztunk a lakótársainkkal is. Kicsit lepukkant a környék, de már megbékéltünk vele (család ne aggódjon, rendes a főbérlő és a belvárosban van a lakás, az egyetem mellett). Nagyon sok Erasmus diák lakik a közelünkben, és minden, ami csak kellhet, legfeljebb 5 perc sétára van tőlünk. A szobánk elég nagy, és van egy vendég kanapénk látogatóinknak fenntartva:)

A nap sztorija:

Megtaláltuk a menzát, ahol minden nap ingyen kapunk ebédet és vacsorát. Mi azt hittük, hogy ez úgy működik, hogy bemutatjuk a diákot és cserébe adnak enni, de a főbérlő felvilágosított minket, hogy semmi ilyesmire nincsen szükség. Úgyhogy odaálltunk a sorba, és szó nélkül elvettük a kétfogásos ingyen vacsoránkat. Kánaán:) Azt hiszem értem már, hogy miért megy csődbe ez az ország:D A környékkel kapcsolatban akkor nyugodtam meg végleg, amikor láttam, hogy a menza fala is tele van graffitivel (persze csak igényesen). Úgy látszik ez szokás errefelé..

A nap fotója a menza wc-ben készült, ahol Kinga fedezte fel ezt a csodát. Mint kiderült, Görögországban vegyesen van ilyen is, olyan is. Azért nem próbáltuk ki:)

Kedves Mindenki!

Elindult a visszaszámlálás: három hét múlva indulunk Görögországba. Ma volt Tomi utolsó vizsgája, így már ő is kezdhet készülődni. Sok mindent kell még átgondolnunk, beszereznünk mielőtt repülünk. De az már megvan hol fogunk lakni, tanulunk görögül is, mindketten nagyon várjuk ezt a kalandot.

Indításként nézzétek meg hova megyünk: